Igazán nagyszerű házigazdaként, a kicsikkel is kiválóan szót értve irányította az elsőhöz hasonlóan óriási sikerű második nap eseményeit is Zemankó Zoltán, a programot lebonyolító Dunaújvárosi Egyetem Diák Sport Egyesület főtitkára, aki egyben a főrendező is volt.
– Mi, a rendezők is úgy látjuk, hogy igazi sikert hoztak ezek az események. Mindig az előkészítés a nehezebb feladat, és ha egy jó csapat dolgozik rajta, akkor az az indulás után már gördülékenyen fog lebonyolódni. A mi előkészítő csapatunk, és a helyszín is jó volt. A hátterünk pedig biztos, nyugodt és kiegyensúlyozott, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Sportért Felelős Államtitkársága pályázati forrásának köszönhetően. Mellette Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzata, valamint az egyetemünk, illetve annak a sportegyesülete összefogásával született meg ez a három rendezvény.
Az első napon a helyi Jószolgálati Otthon Közalapítványnak, a másodikon a város óvodás válogatott csapatának kedden pedig a nyugdíjasaink részére rendezünk sportnapot, bízunk benne, hogy az első kettőhöz hasonló színvonalon és sikerrel. A résztvevők arcán az eddigi két nap után azt láttam, hogy valóban nagyon élvezték az események minden percét. Számunkra a legnagyobb öröm az, hogy mosolyt tudtunk csalni az arcukra.

Ezt a csodálatos óvodás különítményt Gyenes Józsefné, a Dunaújvárosi Óvoda intézmény-igazgatója vezette.
– Rengeteg boldog gyereket láthatunk ezen a helyszínen, ami nem csoda, hiszen az ­ovisoké a leglelkesebb közönség a világon! A mai napon tizenegy óvoda nyolc-nyolc fős „küldöttségével” vonultunk ki erre az eseményre, amelyet az egyetem sportegyesülete szervezett. Ez egy nagyon klassz kis sportnap volt. A gyerekek komoly, összetett versenyen vettek részt. Egy-egy állomás roppant izgalmas feladatot jelentett a számukra, amiket nagyon élveztek és fáradhatatlanul vetették bele magukat a megmérettetésekbe. Lelkesek és motiváltak voltak, és azt gondolom, hogy a sport varázsa máris megmutatkozott rajtuk. Azt is kiemelem, hogy a legjobb alap az óvodáskor, amikor a sportot el kell kezdeni, illetve meg kell bennük alapozni annak a szeretetét, hiszen a legnagyobb lelkesedés ebben a korban jelenik meg a gyerekeknél.

– Megsúgták nekik, hogy ez nem „csak” játék, hanem sport és verseny is lesz?
– Bizony-bizony! Nem árultunk zsákbamacskát, ezért tudták, hogy tét is lesz és érmeket is fognak kapni! Az is nagy örömük volt, hogy a végén igazi vendéglátásban is részesültek a fárasztó versenyprogram és a sok játék után! A kisgyerekeknek ezekkel a dolgokkal kerek a világ és érthető, hogy egy gyönyörű napjuk lett a mai.
Krokovics Bálint, a Dunaferr DUE-Renalpin FC NB I-es csapatának az egyik kitűnő kapusa és az egyetem hallgatója.

Ezeknek a sportnapoknak az egyik elhivatott önkéntese,
– Nagyon szeretem ezt a feladatot, és ezért örülök, hogy jelentkeztem rá, ahogy az elmúlt évben is. Az első nap is nagyon jól sikerült, igyekeztem a lehető legjobban a Jószolgálati Otthon ellátottjainak a kedvében járni. Ma az óvodásokkal pedig komolyan vettünk minden gyakorlatot, hiszen a sport ilyen és jó dolog, ha ők is már ilyen kicsi korban ezt tanulják meg! Nagyon jó érzés látni, hogy milyen boldogok és az is, hogy segíthetem őket a játékukban.

A Duna-parti óvoda lelkes apróságai egy szusszanásnyi szünetben még egy-egy kis miniinterjúra is szívesen vállalkoztak!
– Katona Gergő vagyok, hatéves és ma itt sportoltunk. Nekem a legjobban a kidobós játék tetszett, pedig volt úgy, hogy kiestem! Szerintem legközelebb már jobb leszek. És amikor ilyen izgalmas verseny lesz, hívjatok és eljövök!
– A Katicás óvodából jöttem, Lovacsek Petra Nikolnak hívnak. Én a trambulinos feladatot szerettem a legjobban csinálni. Nagyon ügyes kislány voltam, mert már hatéves vagyok és ezért a sorversenyt is kipróbáltam.

– Köller Vanda vagyok és nekem minden gyakorlat nagyon jól ment. Az aluljárót, a sorversenyt és a kidobót is nagyon szerettem. A sorversenyben voltam a legügyesebb. Nagyon jó volt itt lenni és máskor is szívesen eljönnék!
– Berc Adrienn vagyok és a sorversenyben én is nagyon ügyes voltam. Minden egyes játékkal végeztem. A legnehezebb az volt, amikor a labdákat kellett beledobni a dobozba. A piros ugrott bele a legügyesebben! Az ugrálóváron is voltam, mert azt is szeretem, nem féltem róla lecsúszni sem!